Évekig éreztem magam idegennek a saját otthonomban, mert a férjem, Gábor, mindig az anyját, Ilonát helyezte előtérbe velem és a gyerekeinkkel szemben. Könnyek, imák és véget nem érő viták között próbáltam megtalálni az erőt, hogy ne veszítsem el sem önmagam, sem a családom. Ma már tudom, hogy csak a hitem és az őszinte beszélgetések Istennel tartottak meg.