A nevem Katalin, és soha nem felejtem el azt a napot, amikor megszültem a fiamat, majd ott hagytam őt a kórházban. Ez a történet az én kísérletem arra, hogy megmagyarázzam, miért tettem ezt, miközben saját démonaimmal és a magyar társadalom elvárásaival küzdöttem. Talán elítéltek majd, talán megértetek – mert az élet sosem fekete-fehér.