A bátyám halála után egyedül maradtam a régi fényképekkel és azzal az érzéssel, hogy kitöröltek a családomból. Minden, ami Gáboré volt, az ő feleségéhez került, én pedig a gyász, a keserűség és a családi kötelékek valódi értékének kérdései között vergődtem. Ez az én történetem a veszteségről, igazságtalanságról és arról, hogyan próbáltam megtalálni önmagam egy olyan világban, ahol a pénz gyakran legyőzi a szeretetet.
Édesanyám halála után a húgommal egy régi, elrejtett levelet találtunk a konyhaasztal terítője alatt. A levélben feltárt titok alapjaiban rengette meg mindazt, amit a családunkról gondoltam. Ebben a fájdalmas és érzelmes utazásban szembe kellett néznem azzal, hogy talán sosem ismertem igazán a szüleimet – és önmagamat sem.
Az apám halála után anyám mély depresszióba zuhant, miközben a férjemmel, Gáborral próbáltuk egyben tartani a családot. A mindennapi feszültségek és félreértések miatt a kapcsolatunk válságba került, de váratlanul az anyósom, Ilona lett az, aki segített nekünk újra egymásra találni. Ez a történet arról szól, hogyan lehet a legnehezebb időkben is reményt találni ott, ahol nem is számítanánk rá.
