Egy októberi estén apám azt mondta, szégyen vagyok, anyám pedig hozzátette: bárcsak sosem léteztem volna. Aznap elhagytam az otthonomat, és ezzel nemcsak a családomat, hanem önmagamat is elveszítettem egy időre. A történetem arról szól, hogyan lehet túlélni a szeretet hiányát, és vajon képesek vagyunk-e valaha megbocsátani azoknak, akik a legmélyebben sebeztek meg minket.