Egy esős, szürke délutánon, miközben a konyhában álltam, anyám szavai újra és újra visszhangoztak a fejemben: „Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád?” Ez a mondat egész életemet végigkísérte, és sosem értettem, miért voltam mindig kevesebb neki. Most, felnőttként, próbálom megfejteni, hogyan alakult így az életünk, és vajon van-e még esélyünk a megbékélésre.